Szotyi először odakint :)

Ma a dokibácsis dolog után elmentünk a nagyszüleimhez, és kivittük egy kicsit Szotyit az udvarra. Ott nincs s kutya, se macska, se semmi amitől megijedhetne :)

Íme az eredmény:

Irány a doki 2

Ma meló után siettem hazafele, mert menni akartam Szotyival a doki bácsihoz, hogy megkapja a kombinált védőoltást a myxomatózis meg az RHD ellen.

Hazaértem, gyorsan össze is kaptuk magunkat, és irány a rendelő. Szerencsére nincs messzire, egy utcányira. Bicajjal mentem, gyorsan oda is értünk. Ketten voltak előttünk, egy bácsi, akinek a kutyáján - ha jól hallottam kisebb sebészeti beavatkozást végzett a doki, illetve egy másik úr, két tengeri malacot hozott karmot vágatni.

Utánuk jöttünk mi. Bevittem a box-szal együtt Szotyit, felraktam az asztalra, és kivettem belőle, és odaadtam a doki aszisztensének, ő tartotta, a doki oltotta. Szotyi jól tűrte a szurit, amikor elengedte az aszisztens hölgy, rögtön odajött hozzám. Felvettem és mint egy kisgyerek odabújt hozzám, és befúrta a fejét a hónom alá a kabátomba h most ő megvan ijdeve, és hogy őt "bántották". :))

Aranyos volt nagyon. Utána meglátogattuk nagyszüleimet.

Szotyi pihizik

Egy kis videó a ma délutáni sziesztáról :)))) :

Irány a doki

Ma reggel korán ébredtem - pedig elég fárasztó hetem volt – kivételesen nem Szotyi jóvoltából. Mivel a nyulak szinte egész nap esznek, és éjszaka is, így Szotyi se kivétel ez alól. Előfordul rendszeresen, hogy hajnali 4-kor úgy gondolja a kisasszony, hogy ő most nasizik egy kis szénát, és elkezdi kikaparni a szénatartóból, mert arra legalább én is felébredek. :)

Nem haragszok rá, egyszerűen rá nem lehet. Viszont ha nagyon korán csinálja a riadót, és még aludni szeretnék, az utóbbi időbe ha rászólok akkor abbahagyja, szerintem azért mert egyre jobban hallgat a nevére. 

Na de amiről írni is akartam, ma elmegyek a díszállatkereskedésbe és nézek egy nyusziszállító eszközt, és ha minden jól megy meglátogatunk egy doktor bácsit.

Közben félbehagytam a bejegyzés írását, mert írtam egy kicsit a betegségekről. Na de most folytatom. Tehát ma irány a doki, remélem fogad minket, elméletileg 9-11-ig rendel, úgyhogy hajrá. A fejleményekről beszámolok. :)

Update:
Bejártam az egész várost, sajnos nem árulnak nyúlszállító boxot. Csak kisebbet találtam amibe éppen belefért volna, de csak éppen, olyat meg nem veszek neki, az inkább patkánynak való. A harmadik díszállatosnál jártam, ott se volt, de a tulajdonos bácsi azt mondta kapok 20% kedvezményt a macskaszállítóból, az jó nagy. Sajnos bezárják a boltot, mert a feleségének megszünt a rokkantnyugdíja az új jogszabályok értelmében, és nagyon sok lenne a járulék amit utána kellene fizetni. Így nem tudják vinni a boltot. 29 évig voltak nyitva. :(

Miután hazaértem a boxal, és kitakarítottam elindultunk a dokihoz. Sajnos nem volt nyitva a doki, egy papírcetli volt kiírva a zárt épület ajtajára... Nem értem, hogy ha egy állatorvosnak van honlapja, akkor miért nem veszi a fáradtságot, hogy ott is feltüntesse... pláne, hogy Joomla alapú honlap, amit gyakorlatilag blogként lehet vezetni... 2012-t írunk, az emberek nagyrésze naponta internetezik... Így marad a jövőhét, pedig már szerettünk volna túlleni rajta, nehogy baj legyen belőle, hogy még nincs beoltva.

Jóbarátok :)

Szotyival egyre szorosabb a barátság, egyre kevésbé fél, ijed meg. Mostanában, amikor hazaértem, bemegyek a szobába, leterítek egy plédet, lerakom a notit a földre, és kiengedem Szotyit. Első dolog h odajön köszönni egy pillanatra, és már megy is hoppolni. Gondolom, nagyon várja már, hogy kiengedjem, és futkározhasson egy kicsit. :)

Ez egyébként nagy műsor, mert néha csak szép lassan mászkál, aztán egyszer csak begyorsul, majd ugrabugrál, van, hogy akkorákat, hogy nem is gondolná az ember. Látszik, hogy jól érzi magát.

Miután kihoppolta magát, odajön hozzám, és várja, hogy simogassam. Eleinte kicsit meg-megijedt, de mostmár szinte követeli. :) Természetesen a kötelező számítógépezés nem maradhat el, néha olyan billentyűkombinációkat tud lenyomni, hogy csak pislogok. :)))

Simogatásra várva :)

Szotyi és a "fészbukk"

Eltelt pár nap az utolsó blogbejegyzés óta, de inkább a szabadidőmben - ami a mostani túlórák miatt kevesebb - Szotyival foglalkozok, mint a számítógép előtt üljek.

Ami történt ez alatt a pár nap alatt:

Szotyi továbbra is imádja a számítógépet, szerintem tetszik neki, hogy nyomkodom a billenytűket, mert rámászik, nézi a monitort, szimatolja, és persze közben írja a maga kis mondanivalóját, aminek számomra nem sok értelme van. :)

Ha fellépek a „fészbukkra”, tuti betámadja a gépet, főleg akkor ha valakinek üzenetet akarok írni, és megírja amit szeretne, és még van, hogy el is küldi. :)

Tehát a gépezés az nagyon megy.

Felraktam az ágyamra Szotyit, gondoltam megpróbálok Róla egy videót készíteni, hááát úgy ahogy sikerült – a földön képtelenség, mert futkos össze vissza, bújócskázik és azt követni :) :

Első napok

Még csak egy nap telt el, minden rendben van a nyuszival, a legnagyobb problémát a névadás okozza. Valahogy nem jutott eszembe jó nyúlnév. Ami eszembejutott mondtam a nyuszinak, de valahogy egyikse nyerte el a tetszését. Megkérdeztem tesómat, meg meséltem pár ismerősömnek, hogy van egy nyuszim, és gondoltam közösen majd kitaláljuk mi is legyen a neve.

Tesóm, aki kint él Írországba a Miss Monroe nevet ajánlotta. Felkeltette kicsit a nyuszi érdeklődését (ja azt eddig elfelejtettem mondani, hogy egy kislány nyusziról van szó :) ).

Teltek a napok és nem jutottam előrébb, de egyre többet vettem ki a nyuszit a ketrecéből, simogattam, és szándékosan nyitva hagytam a ketrec ajtaját egy fél órára naponta hátha kiszeretne jönni. Különösebben nem érdekelte a kinti világ, vagy inkább nem volt elég bátorsága kijönni.

Kezdetek :)

Először is üdv a blogon. Mint a blog neve is sejteti ez egy törpenyúllal kapcsolatos oldal. Azoknak az embereknek szeretném bemutatni a nyuszkóm mindennapjait, az általam elkövetett hibákkal együtt akik szintén nyúltartásra szeretnék adni a fejüket. 

2012. 02.18-án egy régi vágyam teljesült, beköltözött a szobámba és az életembe egy kis törpenyuszi. 

Egy szép tavaszias nap volt, úgy döntöttem körülnézek a hódmezővásárhelyi díszállat-kereskedésekben. Mivel van két teknősöm, két gömbhalam, rengeteg garnélám, és egyéb díszhalam így mondhatni rendszeresen szoktam járni ezekbe a boltokba. 

Öcsémet is elcsaltam magammal, kicsit kikapcsolódni, bár ő nem tart díszállatokat, attól még nagyon szereti őket. Először a legtöbbet látogatott kereskedés felé vettük az irányt, hátha lesznek szép nyuszikák. Nyulak voltak is, szép számban, de van Vásárhelyen egy díszállat-kereskedés a „vadászbolt” mellett, ahova pont a kistestű rágcsálók miatt tér be az ember. A kereskedő hölgyről lerí, hogy szereti a kis szőrös apróságokat, szeretettel beszél róluk és látszik, hogy nem csak olvasta amit mond. Régen beszélgettem Vele arról, hogy neki is voltak nyuszijai. Ez az a hely ahol inkább négylábút vennék, mint vízi teremtményt.