Még csak egy nap telt el, minden rendben van a nyuszival, a legnagyobb problémát a névadás okozza. Valahogy nem jutott eszembe jó nyúlnév. Ami eszembejutott mondtam a nyuszinak, de valahogy egyikse nyerte el a tetszését. Megkérdeztem tesómat, meg meséltem pár ismerősömnek, hogy van egy nyuszim, és gondoltam közösen majd kitaláljuk mi is legyen a neve.
Tesóm, aki kint él Írországba a Miss Monroe nevet ajánlotta. Felkeltette kicsit a nyuszi érdeklődését (ja azt eddig elfelejtettem mondani, hogy egy kislány nyusziról van szó :) ).
Teltek a napok és nem jutottam előrébb, de egyre többet vettem ki a nyuszit a ketrecéből, simogattam, és szándékosan nyitva hagytam a ketrec ajtaját egy fél órára naponta hátha kiszeretne jönni. Különösebben nem érdekelte a kinti világ, vagy inkább nem volt elég bátorsága kijönni.
Megfigyeltem, hogy amikor a vegyes nasiból adok neki, amiben van kukorica, búza, napraforgó, zab, árpa, tökhéj, tökmag, sárgarépa, puffasztott kukorica, extrudált lucernakarika, paszternák, burgonya, mogyoró, csipkebogyó, alma, cékla, lucerna granulátum, puffasztott rizs, extrudált répáskarika, paradicsom, hibiszkusz, szentjánoskenyér, és kókusz… tehát elég sokminden, amit vagy szeret a nyuszi vagy nem.
Na az én nyuszikám gyönyörűen elkezdte túrni a kis fém edénykéjében, és figyeltem mi lehet a kedvence. Egyesével kínálgattam neki a különféle összetevőket, de egyik se ragadta nagyon magával, mígnem a szotyihoz, napraforgómaghoz nem értem. Na azt egyből elvette a kezemből és habzsolta befele, és amint megette, követelte a következőt. Egyértelmű lett, hogy a neve Szotyi lesz, Miss Szotyi Monroe :)
Úgy tünt megelégedéssel nyugtázta Szotyi a nevét, és habzsolta a napraforgó magot, annyira, hogy ki is jött a ketrecéből miközben ezeket a sorokat írom. :)))
Rohangál össze vissza a szobában, de nem lehet többet ma kint mint 10 perc, szépen meg kell tanulnia, hogy egy helyre kell végeznie a dolgát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése