Eltelt pár nap az utolsó blogbejegyzés óta, de inkább a szabadidőmben - ami a mostani túlórák miatt kevesebb - Szotyival foglalkozok, mint a számítógép előtt üljek.
Ami történt ez alatt a pár nap alatt:
Szotyi továbbra is imádja a számítógépet, szerintem tetszik neki, hogy nyomkodom a billenytűket, mert rámászik, nézi a monitort, szimatolja, és persze közben írja a maga kis mondanivalóját, aminek számomra nem sok értelme van. :)
Ha fellépek a „fészbukkra”, tuti betámadja a gépet, főleg akkor ha valakinek üzenetet akarok írni, és megírja amit szeretne, és még van, hogy el is küldi. :)
Tehát a gépezés az nagyon megy.
Felraktam az ágyamra Szotyit, gondoltam megpróbálok Róla egy videót készíteni, hááát úgy ahogy sikerült – a földön képtelenség, mert futkos össze vissza, bújócskázik és azt követni :) :
Viszont ennek meg is lett a következménye, másnap megpróbált felugrani az ágyra, és a harmadik próbálkozása sikerült is. Különösebben nem zavart, gondoltam feljött, szétnéz, majd lehessegetem. Ezzel nem is volt gond, de rögtön kaptam is tőle ajándékba pár nyúlbogyót…
Olvastam fórumon, hogy a nyuszik előszeretettel jelölik meg a gazdi ágyát, mert ott a legerősebb a „szaga” az embernek, és hát a rivarizálás, terület-megjelölés az megy nyúléknál is rendesen. :)
Kicsit megszidtam, de annyira kicsit, hogy fel se vette. Viszont elhatároztam, hogy az ágy tabu, nyúl nem teheti fel a lábát, még csak egy kicsit se, mert nem akarok állandóan nyuszibogyókat takarítani onnan. A szobába egyébként egyetlenegy (!) bogyó sincs, bemegy a ketrecbe, és ott végzi el a dolgát. :) Elfogadta, hogy az közös terület.
Tehát eseményekben gazdagon telnek el a napok, az elkövetkezendőkben azért megy majd a „harc”, hogy Szotyi tiszteleben tartsa, hogy az ágy az enyém. Valószínűleg úgy fogom megtanítani neki, hogy amikor felugrik, megfogom és bezárom a ketrecbe, így megérti, hogy ha felmászik, akkor magánzárka, és remélem egy idő után eszébe sem jut majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése