Szotyi és a "fészbukk"

Eltelt pár nap az utolsó blogbejegyzés óta, de inkább a szabadidőmben - ami a mostani túlórák miatt kevesebb - Szotyival foglalkozok, mint a számítógép előtt üljek.

Ami történt ez alatt a pár nap alatt:

Szotyi továbbra is imádja a számítógépet, szerintem tetszik neki, hogy nyomkodom a billenytűket, mert rámászik, nézi a monitort, szimatolja, és persze közben írja a maga kis mondanivalóját, aminek számomra nem sok értelme van. :)

Ha fellépek a „fészbukkra”, tuti betámadja a gépet, főleg akkor ha valakinek üzenetet akarok írni, és megírja amit szeretne, és még van, hogy el is küldi. :)

Tehát a gépezés az nagyon megy.

Felraktam az ágyamra Szotyit, gondoltam megpróbálok Róla egy videót készíteni, hááát úgy ahogy sikerült – a földön képtelenség, mert futkos össze vissza, bújócskázik és azt követni :) :

Első napok

Még csak egy nap telt el, minden rendben van a nyuszival, a legnagyobb problémát a névadás okozza. Valahogy nem jutott eszembe jó nyúlnév. Ami eszembejutott mondtam a nyuszinak, de valahogy egyikse nyerte el a tetszését. Megkérdeztem tesómat, meg meséltem pár ismerősömnek, hogy van egy nyuszim, és gondoltam közösen majd kitaláljuk mi is legyen a neve.

Tesóm, aki kint él Írországba a Miss Monroe nevet ajánlotta. Felkeltette kicsit a nyuszi érdeklődését (ja azt eddig elfelejtettem mondani, hogy egy kislány nyusziról van szó :) ).

Teltek a napok és nem jutottam előrébb, de egyre többet vettem ki a nyuszit a ketrecéből, simogattam, és szándékosan nyitva hagytam a ketrec ajtaját egy fél órára naponta hátha kiszeretne jönni. Különösebben nem érdekelte a kinti világ, vagy inkább nem volt elég bátorsága kijönni.

Kezdetek :)

Először is üdv a blogon. Mint a blog neve is sejteti ez egy törpenyúllal kapcsolatos oldal. Azoknak az embereknek szeretném bemutatni a nyuszkóm mindennapjait, az általam elkövetett hibákkal együtt akik szintén nyúltartásra szeretnék adni a fejüket. 

2012. 02.18-án egy régi vágyam teljesült, beköltözött a szobámba és az életembe egy kis törpenyuszi. 

Egy szép tavaszias nap volt, úgy döntöttem körülnézek a hódmezővásárhelyi díszállat-kereskedésekben. Mivel van két teknősöm, két gömbhalam, rengeteg garnélám, és egyéb díszhalam így mondhatni rendszeresen szoktam járni ezekbe a boltokba. 

Öcsémet is elcsaltam magammal, kicsit kikapcsolódni, bár ő nem tart díszállatokat, attól még nagyon szereti őket. Először a legtöbbet látogatott kereskedés felé vettük az irányt, hátha lesznek szép nyuszikák. Nyulak voltak is, szép számban, de van Vásárhelyen egy díszállat-kereskedés a „vadászbolt” mellett, ahova pont a kistestű rágcsálók miatt tér be az ember. A kereskedő hölgyről lerí, hogy szereti a kis szőrös apróságokat, szeretettel beszél róluk és látszik, hogy nem csak olvasta amit mond. Régen beszélgettem Vele arról, hogy neki is voltak nyuszijai. Ez az a hely ahol inkább négylábút vennék, mint vízi teremtményt.